Az Európai Uniót létrehozó szerződést 1992. február 7-én írták alá hollandiai Maastrichtban (ez a Maastrichti Szerződés ). A tagállamok kötelezettséget vállaltak - 1999-ig - a közös valuta bevezetésére és a közös kül- és biztonságpolitika mellett a bel- és igazságügyi területén együttműködési megállapodást kötöttek. Az Európai Unió "három pillérre" bontható az együttműködés szorosságától függően: az első pillér az Európai Közösségeké, illetve a pénzügyi unióé és a nemzetek feletti együttműködést jelképezi, a második és harmadik pillér pedig a kormányközi keretek között működő kül- és biztonságpolitikai és a bel- és igazságügyi együttműködést jeleníti meg.

A szerződés 1993. november 1-én lépett életbe, miután az összes tagállam - nagy nehézségek árán - népszavazáson elfogadtatta a szerződés szövegét.

1993-ban Ausztria, Finnország, Norvégia, és Svédország jelezte belépési szándékát, majd 1995. január 1-től Norvégia kivételével - ahol újfent leszavazták a csatlakozást - tizenöt tagúvá bővült az Európai Unió.

Ekkor már nem lehetett tovább halogatni az Unió átfogó intézményi reformját, így 1996 márciusára Torinóban kormányközi konferenciát hívtak össze, melyet végül csak 1997 júniusában sikerült lezárni és megalkotni az 1999. május 1-étől hatályos új alapszerződést. Az Amszterdamban aláírt szerződésben (Amszterdami Szerződés ) a tagállamok kötelezettséget vállaltak többek között nemzeti foglalkoztatáspolitikájuk uniós szinten való összehangolására, a közös pénz bevezetésére, az EU intézményrendszerének és döntéshozatali mechanizmusának megreformálására.

A kelet-európai országokkal 1998. március 30-ával megnyitották az Európai Unió bővítésének újabb szakaszát, és öt kelet-európai állammal (Magyarországgal, Lengyelországgal, Csehországgal, Észtországgal, Szlovéniával) és Ciprussal pedig megkezdték a csatlakozási tárgyalásokat.

1999. januárjában az EU tizenegy tagországa elindította az egységes európai fizetőeszközre való átállást (Anglia, Írország, Dánia nem kívánt csatlakozni a monetáris unióhoz, Görögország pedig nem felelt meg a belépési feltételeknek).

Hat újabb tagjelölttel - Szlovákiával, Lettországgal, Litvániával, Romániával, Bulgáriával és Máltával - kezdődtek meg a csatlakozási tárgyalások 2000. februárjában.

2001. február 14-én újra kormányközi konferencia kezdődik Nizzában az Amszterdami Szerződés -ből kimaradt ügyek rendezésére: a Miniszterek Tanácsában új szavazati arányokat határoznak meg, a Bizottságba pedig 2005-től minden állam csak egy-egy főt delegálhat (Nizzai Szerződés ). Nyilatkozatot adnak ki kelet-európai bővítésről, és meghatározásra kerül az újonnan csatlakozó államok képviseleti aránya az uniós intézményekben.

2001. márciusában a tag- és a tagjelölt országokban is nyilvános vita tárgyává tették az Európai Unió jövőjét (http://europa.eu.int/futurum/), de csak egy évvel később ült össze az Európai Konvent (A Konvent tagjai a tagországok és a tagjelöltek kormányainak küldöttei, a nemzeti parlamentek, és az Európai Parlament és Európai Bizottság képviselői)

2002. január 1-én tizenkét európai államban Anglia, Írország és Dánia kivételével az egész EU-ban hivatalos fizetőeszközzé válik az Euró, és pár hónappal később ezekben az országokban megszűnt a nemzeti fizetőeszköz. Márciusban - a tagjelölt országok részvételével - összeült a Konvent, hogy megvitassa az Európai Unió Alkotmányáról született javaslatokat. Decemberben lezárultak a tíz újonnan belépő állammal a csatlakozási tárgyalások.

2003. áprilisában a tíz csatlakozó állam képviselői (Magyarország, Lengyelország, Csehország, Észtország, Szlovénia, Ciprus, Szlovákia, Lettország, Litvánia és Málta) aláírták Athénban a belépési nyilatkozatot.

2004. május 1-én tíz állam csatlakozásával az Európai Unió 25 tagúvá bővült.

2004. október 29-én a 25 EU-tagállam aláírja az európai alkotmány létrehozásáról szóló szerződést. Az Alkotmányszerződés célja a huszonöt, a később még több tagországot számláló EU-n belül a demokratikus döntéshozatal és irányítás egyszerűsítése, illetve korszerűsítése. Emellett egy új tisztség, az európai külügyminiszteri poszt létrehozását is tartalmazza. Az alkotmányszerződés hatálybalépéséhez azt mind a huszonöt országnak meg kell erősítenie.

2007. január 1-én további két kelet-európai ország - Bulgária és Románia - csatlakozik az Unióhoz. Ezzel a tagországok száma 27-re növekedett.